A vályog vakolatdísz története
Beszélgetés Fábián Gusztávval
Fábián Gusztáv építésztechnikussal folytatott beszélgetés során betekintést nyerhettünk a vakolatdíszítés világába és szépségébe. Salföld polgármestere az elsők között volt, aki vissza akarta illeszteni a magyar építészetbe a vakolatdíszek alkalmazását, a parasztházak felújítása során.
A vakolatdísz eredetét a törtenelmi Magyarországhoz lehet kötni. Kárpát-medencében a török idők után kezdett kialakulni, ahogy a lakosság egyre gazdagodott. A közeli országokban, mint Horvátországban és Erdélyben is megfigyelhető volt akkoriban ez a fajta díszítő elem a házakon.
Hazánkban a Balaton-felvidéki térségekben volt a leginkább elterjedtebb. A motívumok jelképezték a családok vagyoni helyzetét, a minta méretet, vagy éppen kidolgozottsága alapján.
Egyfajta státusszimbólummá vált, amit csak a módos falusiak engedhettek meg maguknak.
Elsősorban azonban az volt a céljuk, hogy a templomokat, szép épületeket utánozzák le és azok stílusát csempésszék bele saját otthonába.
A vakolatdíszítéssel egy családi ház, utcára néző falára felírták a ház férfi tulajdonosának nevét, és feltűntették, hogy milyen évben készült az épület. Azonban volt rá példa, hogy jelentéssel bíró motívumokat is faragtak a házakra, ilyen volt egy szőlőfürt, mely a jó termést szimbolizálta, vagy egy, mely a termékenységet, de előfordul, hogy az is, hogy egy testeket, a napot, vagy a holdat jelenítették meg. A díszítésre egyszerű természeti elemek voltak jellemzőek. A vakolatdíszek akkoriban az ősmagyar motívumok helyett, klasszicista elemeket hordoztak.
Mint ahogy különböző tájegységeken eltérő a kultúra, nem szabad meglepődünk, hogy ez a vályogépítészetben sincs máshogy. Az építészet kialakításában nagy szerepet játszott az emberiség múltja, illetve, hogy milyen környezetben élt.
A közelben található természeti nyersanyagok határozták meg, hogy az ott élők miből építettek maguknak otthont.
A gazdag országok lakosai számára lenni erdőszerkezetben volt, hogy faházakat építenek, de az agya talajlakosainak már találékonyabbnak kellettük és kézenfekvő lépésnek tűnt sárral, vagy éppen vályoggal betapasztani faű otthonaikat. A Kárpát- medencében így terjedhetett el a vályogos építkezés, melyből később kialakulhatott annak éke, a vakolatdísz.
A vakolatdíszítés ekészítése igen kitartó és precíz munkát igényel, hiszen kézi késsel kell a falra helyezett rétegből kifaragni a kívánt mintát. Könyebb, ha a mester sablonból dolgozik, melyet már előre megtervez. általában a megrendelő a díszítést a ház oromfalára kéri, ami egy faluban nagyon szép utcai összhangot tud nyújtani.
Napjainkban a vakolatdíszítés -főleg a nagyvárosokban- kezd eltűnni, viszont Balaton-felvidéken számos házon megtalálhatjuk. A tulajdonostól függ, hogy szeretné-e az otthonát kidíszíteni. Szerencsére sok olyan tulajdonos van, akinek célja megtartani az utca összhangját, így a felújítás során készített vakolatdíszt is a házra. Olyan is előfordul, hogy a szomszéd települések díszítése, a bűvöletébe keríti az építkezést és felkutatja, hogy ki az a mester, aki még ma is foglalkozik vakolatdíszítéssel és házzal követi a tradíciót. Somogyi Győző festőművész egy gyűjteményt készített a Balaton-felvidéki vakolatdíszekről és sokan ebből a válogatásból keresik ki azt a mintát, mellyel saját házukat szeretnék ékesíteni.
Ezekből a tapasztalatokból levonhatjuk azt a következtetést, hogy szerencsére a vakolatdíszek kereslete semmiképp sem csökken.
A vakolatdíszítés jövőjét homály fedi, remélhetőleg a kihalás helyett megújul ez az építkezési forma és magától fenn fog maradni.
Őseink tudását felhasználva, vagy éppen abból merítve, továbbra is tudjuk díszíteni otthonainkat ezzel a kidolgozott technikával.